|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.23. 15:17 - |
| Tanult lányom (pszichológus) egyik mondata nagyon elgondolkodtatott. Annyi volt az egész, hogy megjegyezte "Egy gyerek mindent egy az egyben fordít le magának". Erről eszembe jutott, hogy amikor a fiam 11 éves volt, egyszer haragomban azt mondtam, hogy "Látni sem akarlak többé!". Akkor éjjel megszökött az apjához. Órákig kerestem, nem értettem, hogy miért ment el, hisz többször előfordult már, hogy megharagudtam rá, s addig sosem szökött el. Amikor előkerült, nem értette, hogy miért vagyok annyira kiakadva, én meg nem értettem, hogy ő miért nem érti, hogy én ki vagyok akadva, hisz nem tudtam, hogy hol van. Most, sok-sok évvel a történtek után világosodott meg előttem, hogy ő csak azt tette, amit én mondtam neki. Előtte, s azóta sem, sohasem hazudtam neki, nem fenyegetőztem semmivel, ez is csak úgy "kicsúszott" a számon. Ő meg tette, amit kértem tőle.:-(( Hát ennyire egyszerű! Vigyázni kell nagyon! |
[25-6] [5-1]
| Sőt, a gyerekek 8 éves korukig nem is igazán a verbalitáson keresztül fogják fel a világot, hanem sokkal inkább egyéb modalitásokon keresztül. A kommunikáció pszichológiai szintjére ezerszer érzékenyebbek, mint amit a szavak társadalmi szinten jelentenek. Erre pl. tipikus mondat ez a Légy szabad! parancs. Ha a gyerek szabad akar lenni, akkor engedelmeskednie kell a szülői parancsnak, ami ugye eleve ellentmondás. És így működik majdnem minden erkölcsi nevelési törekvés is. A gyerek nem érti meg, és nem látja be, miért "érdemes" követnie a szabályokat. Ő csak annyit tanul meg, hogy ha ezt és azt csinálja, akkor anyu vagy apu dühös lesz. De azt nem tanulja meg, hogyan ne csinálja a dolgokat, mert a szülők általában büntetnk, nem pedig alternatív megoldásokat tanítanak meg. Így a gyerekek a szeretet elvesztésének elkerülése végett elkezdenek, hallgatni, hazudni, konfabulálni, linkelni, és újra és újra elkövetik ugyanazt a dolgot, amiért ha megbüntetik őket csak azt élik meg, hogy nem szeretik őket, de tanulni nem tanulnak belőle olyan formában,a hogyana szülők elvárják tőlük. Nem tehetnek róla, nem úgy gondolkoznak és éreznek, mint a felnőttek. A gyerek gyerek, és nem mini felnőtt. De ttől még lehet partnerként bánni vele. Sőt, ha elfogadjuk, hogy gyerek és másképpen működik, akkor lehet igazán jól bánni vele, és partnerré válik saját nevelésében.
Még ehhez pár szó, a gyerekek 11-12 évesen kezdik felfogni a szabálykövetés logikai okait is. EBben a korban kezdik belátni, hogy miért érdemes önmaguk számára, hogy betartsanak bizonyos határokat, kereteket, szabályokat. Addig a fegyelmezés náluk csak úgy működik, mint mikor a kutyákat próbálod idomítani. Azért nem szabad elfledni, hogy bár a belátás nem születik meg, de érdemes többször, és nyugodtan elmagyarázni, hogy miért nem hatékony, és nem adaptív az, amit tesznek. Így hamarabb tanulják meg logikailag is felfogni a dolgokat, |
Ígérte valaki, hogy könnyű lesz???  Írd le ide a problémáidat, ha tudok, válaszolok rá!  |
Én csak annyit tudok most ehhez hozzászolni, hogy a világ legnehezebb dolga a gyereknevelés! Saját tapasztalat...most is éppen ezt tapasztalom nap mint nap.  |
Hogy ez mennyire igaz, az is bizonyítja, hogy sértődéssel, cinizmussal nem lehet náluk elérni semmit. Egy példa. Szintén kisebb korukban, vagyis még 14 éves koruk előtt, ha valamit kértem tőlük, s nem csinálták meg, megsértődtem, s nagy dérrel-dúrral megcsináltam én. Persze mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd lelkiismeretfurdalásuk támad. Nem támadt. Minden ilyen jellegű szándékom kudarcba fulladt. Ők ugyanis mindezt úgy fordították le, hogy "ha nem kapkodom el a dolgot, anyu megcsinálja, s én megúszom közvetkezmények nélkül." Ha szóvátettem, csodálkoztak, "Miért csináltad meg? Mondtam, hogy ...leviszem a szemetet!", vagy valami hasonló. Szóval, ne essünk a saját csapdánkba! A gyerek agya másképpen működik, mint a miénk. Igazán tiszta, érintetlen és ártatlan. (Hangsúlyozom, csak ebből a szempontból!) |
| Tanult lányom (pszichológus) egyik mondata nagyon elgondolkodtatott. Annyi volt az egész, hogy megjegyezte "Egy gyerek mindent egy az egyben fordít le magának". Erről eszembe jutott, hogy amikor a fiam 11 éves volt, egyszer haragomban azt mondtam, hogy "Látni sem akarlak többé!". Akkor éjjel megszökött az apjához. Órákig kerestem, nem értettem, hogy miért ment el, hisz többször előfordult már, hogy megharagudtam rá, s addig sosem szökött el. Amikor előkerült, nem értette, hogy miért vagyok annyira kiakadva, én meg nem értettem, hogy ő miért nem érti, hogy én ki vagyok akadva, hisz nem tudtam, hogy hol van. Most, sok-sok évvel a történtek után világosodott meg előttem, hogy ő csak azt tette, amit én mondtam neki. Előtte, s azóta sem, sohasem hazudtam neki, nem fenyegetőztem semmivel, ez is csak úgy "kicsúszott" a számon. Ő meg tette, amit kértem tőle.:-(( Hát ennyire egyszerű! Vigyázni kell nagyon! |
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Írd le ide a problémáidat, ha tudok, válaszolok rá! 
