Mindig azon panaszkodunk, hogy Magyarországon milyen rosszak (magasak!) az egészségügyi statisztikai adatok. Hogy a magyarok nem járnak elég gyakran szűrésekre, mennyire magas a halálozási arány, stb…

Kedves Kormány bácsi!

Azt gondolom, nem a legjobb megoldást választotta arra, hogy ösztönözze az embereket a rendszeres szűrővizsgálatokra! Ha eddig magas volt a halálozási arány, a mostani intézkedései következtében mire számít?

Ha eddig – ingyért - nem mentek az emberek még a kötelező szűrésekre sem, gondolja, hogy majd most, vizsgálatonként 300-300 Ft-ért elmennek?

Ami még inkább felháborító, hogy vagy gyereknek, vagy idiótának néznek minket.

Kórházakat zárnak be, jól sikerült, jól bevált, jól működő részlegeket szüntetnek meg, pedig, talán elég lett volna, ha a külföldről ideözönlő „cici-turisták” szépülni (?) vágyását, fogászati kezelését fizettetnék meg, az annak megfelelő összegekkel, az itthoni, „CSAK!” gyógyulni vágyók költségeit, megélhetési alapját figyelembe véve!

Vagy. A magyar egészségügy válsága kellős közepén nem támogatnánk tőlünk távol lévő országokat gyógyászati eszközökkel, gyógyszerekkel.

Idehaza nem találnak támogatásra szoruló embereket, intézményeket? Vagy ők nem érdemlik meg, nem méltók rá? Nagyon-nagggyon érdekelne, hogy milyen indokkal állna elő Göncz Kinga, amiért nem szűkebb hazánk területén talált magának jótékonykodási célpontot. Lépni se tudna olyan helyre, ahol ilyen nincs!

Vagy. Ha a reformot a kormány a saját háza körül kezdené. Még a laikusok is tisztában vannak vele, hogy ott is lenne mit bezárni, megszüntetni! De, azok, valamiért még inkább szaporodtak, mint fogytak volna! Nem hallottam egyetlen mondatot sem arról, hogy elbocsátások, átszervezések, megvonások stb. lennének.

Nagyon nem jól van ez így!

Én elhiszem, hogy évi 80 millió fölötti bevétel (jövedelem?) esetén a reformokat kivitelezhetőnek látja a miniszterelnök. Valószínűleg engem sem rázna meg különösebben. És hiába minden sírás-rívás, nem érdekli, hogy emberek százezrei élnek olyan jövedelemből, amiből képtelenség a vizitdíjat, de lassan a kenyeret is megfizetni.

Csirkét és más baromfit nem eszünk, leöldöstették ország szerte. Szalonnát csak „hús árában” lehet kapni, amit már eddig se tudtunk megfizetni, a zöldség- gyümölcsről már nem is beszélve! Ezzel tehát nem lesz gond.

Fogászatra eddig se volt miből elmenni, most már a „rendes” orvosra se lesz. Fűteni sem fogunk, ergo: meg fogunk fázni. Gyógyszert karácsonyi ajándékként fogjuk adni egymásnak, mert a hétköznapokban igazi luxus lenne.

Tervezik a „lakásadót”. Hát, akkor lakni se sokáig fogunk, mert pár év, s úgyis elviszik a fejünk fölül, hisz nem lesz miből adót fizetni.

Nem a vakvilágba beszélek! 34 éve dolgozom. „Úgymond” iskolázott vagyok, még idegen nyelvet is tanultam. Bruttó hetvenezret keresek. Ez annyit jelent, hogy havonta 58.840 Ft-ot viszek haza. Mivel egyedül élek (egyszobás, a hatvanas években épült házrészben), a teljes rezsit egyedül kell kifizetnem. Ami marad, abból nem lehet megélni. Higgyék el! Próbáltam…

Tényleg! Nem lenne mégis jobb, ha sorban lelőnének minket? Miért kell ezt így elhúzni? – Forgács.